Személyesen érint a téma több okból is.
Egyrészt az általam alapított HR Trend Klub keretein belül két olyan szakember is részt vett a tudásmegosztásban, akik részesei voltak a címbéli folyamatnak, s sokat tanulhattak tőlük e témában is a klubtagok.
Másrészt elsőként ajánlottam fel (bár másoktól eltérően nem csináltam belőle országos csr-projektet és sajtókampányt) 2012. február 3-án a csőd nyilvánosságra hozatalát követően, hogy segítem felrázni az elbocsátott dolgozókat azért, hogy megértsék, van élet a Malév után. Ennek értelmét, hasznosságát, eredményességét azóta sokan jelezték vissza. Olyanok is, akik szkeptikusak voltak az egész kapcsán. Erre emlékeztet, s ezért vált ki belőlem érzelmeket az a repülőmodell is, amit a program végén kaptam.
A következőkben szeretném megmutatni a csőd olyan szakmai vetületét, amelyet senki sem ismer, csak aki átélte, aktívan csinálta. Tanulságosnak ítélem. S tartok tőle, hogy lesz még olyan Magyarországon, akiknek az alábbi információk sokat segítenek. Ezért kapacitáltam Dr. Strén Bertalant, hogy ne csak a klubban mesélje el, hogy mit is tett és tesz a mai napig, hanem a szélesebb nyilvánossággal is ossza meg azt, amiben ma rendkívül különleges és széleskörű tapasztalattal bír.
Több részből álló tapasztalat-megosztás kezdődik a blogban Dr. Strén Bertalan tollából:
„Éppen 1 éve, február 3-án hajnalban, a Malév működésének leállítását bejelentő sajtótájékoztatóhoz szükséges létszámadatok megadásával kezdődött számomra HR-es pályafutásom eddigi legnehezebb éve. Aznap – az események hatása alatt, egy érzelmileg felfokozott stresszhelyzetben kellett – reggel az első HR-es válságtanácskozáson hideg fejjel összegyűjteni az elkövetkező időszak teendőit.
A brainstorming után egy csaknem kéttucatnyi pontból álló listát láttunk magunk előtt. Ezek mind HR-hez kapcsolódó feladatok voltak, azonban a megoldás módja teljesen különbözött mindannyiunk eddigi tapasztalatától. A legnehezebb és a legfontosabb dolog a gondolkodásmód azonnali átállítása volt a fejekben, hogy az eddigi célok helyébe a felszámolás logikája lépett: cégbezárás gyorsan, olcsón, átláthatóan.
A máskor triviálisnak tűnő kérdések is megváltoznak ilyenkor: a munkavállalók tájékoztatási módja az eseményekről, teendőkről. A munkahelyen sokan már csak aznap voltak utoljára. Nem tudtuk, hogy a céges e-mailek, telefonok meddig működnek még. Így nagyon gyorsan meg kellett szervezni a privát elérhetőségek rendezett összegyűjtését, lehetőségként a közösségi médiumok használatát.
A Malévnél már sajnos ismerős csoportos létszámbejelentés előkészítése is másképp néz ki, ha az mindenkire kiterjed. Az időpont, ütemezés lehetőségei a lehető leggyorsabb lebonyolításra szűkültek. A próbaidős és már nyugdíjas munkavállalók így azonnal elvesztették állásukat. A több száz kölcsönzött munkavállaló sorsa hosszadalmas, külön egyeztetést igényelt a kölcsönző társasággal. Ez még 1 év után sem zárult le teljes körűen. A munkaviszonyban maradók (jogi állomány, védettek) kezelése, a közös megegyezések előkészítése szintén azonnali teendőket jelentett.
A munkavállalók ezernyi kérdése nyomán gyorsan felmerült a további bérfizetés módja, ideje. A felszámoló tájékoztatása alapján Maléves forrás csak a februárra járó béreket fedezte. Így a későbbi időszakokra a szóba jöhető lehetőség a Bérgarancia Alap igénybe vétele lett. Ennek sajátos szabályai, limitjei vannak, és az igénylés és a kifizetés ütemezése is igencsak eltér egy normál vállalkozás működésétől. Ez a külső bérszámfejtő cég számára is új megközelítést igényelt. Más a kezelése a felszámolás elrendelése előtti lejárt tartozásoknak, így teljesen új megállapodást kellett kötnünk a tömeges kiléptetésekre, a Bérgarancia Alappal történő egyedi számfejtésre.
A felszámolás folyamatában még részt vevő munkavállalók számára is azonnal a legfontosabb egyéni feladattá lépett elő az új munkahely megtalálása. Így a felszámolócsapat rövidesen egyre növekvő számú távozással szembesült. Ezért szinte a mindennapi rutin részévé kellett válnia a gyors és problémamentes feladat-átadásnak, még kulcsemberek esetében is.
Ez még csak a kezdet volt. A következő részben arról írok, milyen kihívást jelentő eseményekkel és folyamatokkal szembesültünk egy nagyvállalat felszámolásának első heteiben.”
